Ma is korán kelt. Egyeztetett időpontja van az újságíróval, az új törvénnyel kapcsolatban. Rutinos már. 8 éve parlamenti képviselő. Már nem próbálkozik meg azzal, hogy elmondja, hogy miért ez a döntés. Nincs értelme. Nem tudja rendbe tenni egyedül az egyéni akaratok világát, ahol még az egyetemi képzésben sem azt tanítják, ami szükséges, hanem azt, amit a hozzánk közel álló tanít. Ahol minden rövid távon hatékony döntés felülírja a hosszú távúakat. Ahol árok politika van. Ahol a sajtót csak a főcím érdekli.
Amikor először lépett a parlamentbe mint politikus, tele volt ambícióval: ő más lesz, ő megmutatja! Azt gondolta, hogy csak az egyetemi hallgatói önkormányzat olyan, hogy a bonyolultabb kérdésekben is csak az egy-mondatos, egyszerű válasz lehet népszerű. De tévedett. Milyen naív is volt:
Az egyetem elvégzése után munkába állt. Szakmájában átlagos volt, vagyis inkább rosszabb az átlagosnál, akárcsak a legtöbben a HÖK-ösök közül. Szinte ujjongott örömében, amikor egy régi HÖK-os barát megkereste: legyél a politikusunk, tudom, hogy régen is ugyanoda szavaztunk. Taktikusan húzta az időt egy hétig a válaszával, majd elvállalta. Először önkormányzati képviselő jelölt volt, amit könnyen hozott, mert egy eddig is ingyenes szolgáltatást ingyen odaígért a választóknak. Ezt még munka mellett csinálta: jó volt a kiegészítő pénz, sok ész sem kellett hozzá. Aztán indították egyéniben, szerették a körzetében: megnyerte. A második 4 évét már listásan is hozta volna.
Az első 4 év a tanuló időszak volt. Megértette, hogy a kampánypénz nem a zsákból van, így bizonyos problémákról és cégekről nem beszélhet. Aztán rábízták, hogy az ötöd rangú törvény ügyében nyilatkozzon: majdnem belebukott, mert a mondandója több volt, mint fél A4-es papír. Az újságírók egyetlen mondatára emlékeztek csak. Nem foglalkoztak a kivételesen szépen kidolgozott részletekkel. Így is szarnak hozták le a törvényt a lapokban, a legtöbbjük meg sem várta a távozásával a sajtótájékoztató végét. A pártban megbocsátották az egyszeri botlást, de azóta nagy ügyek közelébe csak ritkán engedik. Ekkor jött rá, hogy a HÖK-ös taktika még itt is jó. Azóta nem nyilatkozik hosszan. Mindig populista válaszokat ad és divatosakat. Azóta felfelé ível a karrierje.
És most újra nyiltakozni fog. A törvényről, az újságírónak.
Nem fér bele, hogy még egyszer ilyen közel kerüljön a bukáshoz. A szakmájában átlagos, a politikán kívül egy nímand. Nem annyira hülye, hogy tönkre tegye magát.
