Csomagolt, az esti vonattal Budapestre kellett utaznia. Mindig a Balaton parton töltötte a nyarat, lassan 30 éve. Most 70 éves, 10 éve nem tanít, nem kutat. Járnak a békés nyugdíjas évek. Az akadémián lesz ülése: egy személyi kérdésről és pénzekről döntenek.
Budapesten rossz hír fogadta: csökkentették az akadémia támogatását. Valakitől el kell venni. Megint.
Sokat járt korábban külföldön, hiszen befutott kutató volt, de sajnos csak itthon. Az egyetemen jó képességűnek gondolták - valószínűleg egy sima fokozatot bárhol szerezhetett volna a világon -, maradt hát doktorandusznak. Abban az időben még magyar szaklapokban kellett publikálni, a nemzetközi folyóiratok nem voltak annyira fontosak. Neki volt néhány kevéssé idézett orosz cikke is, jól jött az előmeneteléhez. Ráadásul édesapja párttitkár volt, így soha nem volt gond a következő fokozattal. 40 évesen akadémikus lett és ő maga soha nem lépett be a pártba. Így lehetett egy átlagos fokozattal rendelkező emberből akadémikus.
Mivel nem volt párttag, a rendszerváltás idején fel sem merült, hogy az ő akadémiai fokozatát vagy tagságát felül kéne vizsgálni. Szerencséje is volt: a tudományos életben sem voltak nagy tisztogatások, és az egyetemen is szerették a kollégák, volt bázisa. Ebben az időben meghallotta az új kor szavát és témavezetőként publikált több tehetséges doktorandusz hallgatóval. 6-8 év alatt így a korábbi - viszonylag gyenge - cikkei mellé kerültek nagy folyóiratok is, magas impakt faktorral.
Az akadémiai döntések előtt végiggondolta tehát tapasztalatait: sok országban nincs tudományos akadémia, de ahol van, ott is általában jelképes összeget fizet a kutatóknak. Már ha fizet. Több helyen a kutató fizet a tagságért. Jó lenne, ha itthon is hasonló lenne a rendszer. A kutatási pénzek útja is átláthatóbb lenne, ha azok pályázatokon kerülnének az egyetemekre és nem az akadémia kutatócsoportokon keresztül. Jelenleg a fiatal kutatókat és kutatásaikat csak ebből a keretből lehet finanszírozni - a témavezető segítségével -, a 3 éves PhD képzés után. Másrészről a nyugdíjból nem tudna megélni, hiszen az csak a budapesti lakásának a rezsijét fedezné. Talán. Vagy még azt sem. A szavazáson tehát a kutatócsoportok megszüntetése, és a személyi pénzek megtartása mellett fog szavazni. Így az ő juttatásaihoz sem kell nyúlni - ami cirka nettó 400.000 Ft -, és a jövőért is megtett mindent: nincsenek többé akadémiai kutatócsoportok az egyetemeken.
Már csak a személyi kérdésben kellett döntenie. A pályázó munkája világszínvonalú. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a cikkeinek impakt faktora magasabb, mint a bizottsági elnök és az alelnök cikkeinek együtt, összesen. Ráadásul a hivatkozásainak a száma is hasonlóan magas. Viszont áruló. Nem azon az egyetemen építi a karrierjét, amelyiken a diplomáját szerezte. Sőt: a fokozatát is a másik intézményben nyerte el. Miért akar ő a mi tudományos osztályunk tagja lenni? Nem is ismerjük! Meghozta a döntését: ellene szavaz.
Címkék: az akadémikus
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://faek.blog.hu/api/trackback/id/tr922192468
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.