Fél 6-kor kelt, csak este 8-ra ér majd haza. Újszülöttjét csak hétvégén látja. Gyorsan összekészülődött, elindult dolgozni. Mostanában két helyen kell dolgoznia, a gyed kb. a lakáshitelt (sem mindig) fedezi. Ő korunk "árulója", deviza hitele van. Igaz csak a lakására vette fel, előtte az önerőre 6 évi megtakarítása ment rá. Gazdag: nettó 200-at keres. Autója nincs. 2-3 fizetésnyi tartalék azért van a számláján, a mai világban ez is nagy dolog. 29 évesen ideje volt már családot alapítani. Nem gondolja, hogy tudta volna másképp csinálni.
Út közben RSS olvasójával végigpörgeti az aznapi híreket. Csak egy ragadja meg: a szakterületéhez kötődő új törvényről interjú készült a politikussal. Az interjúból semmi nem derült ki. Se okok, se célok. Semmi. Üres lózungnak tűnik. Tulajdonképpen az is.
Beér a munkahelyére. A főnök már várta. Nem szokta. Sokat leír a tekintete. Egyenes emberek, sok éve dolgoznak együtt. Megbíznak egymásban, ismerik egymást. Baj van. Mivel az új törvény mellett nem életképes a cég üzleti modellje, egyszerűbb, ha mindenki megy tovább a maga útján.
Ma korán ér haza, felteszi az önéletrajzát a hiénáknak.
Este újra elolvassa a híreket és sötétséget lát. Nem látja a túloldalon azt a profi és sok munkát, amit ő tett a sorsába. Úgy érzi elárulták. Talán igaza van.
Címkék: az interjú
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://faek.blog.hu/api/trackback/id/tr122167854
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.